Az egész akkor kezdődött, amikor az általános iskolai rajztanárom (+Bobály Attila), aki már akkor szobrász volt, felfigyelt rám.

Nem a rajz- vagy a szobrászképességem tűnt fel neki, hanem az, hogy mindig könyvvel a kezemben látott, ugyanis faltam a könyveket gyerekkoromban (1970-es évek). A rajztanárom számára a nyitottságot jelentette az, ha valaki tájékozódik, informálódik a világról, ez akkoriban főként könyvek által volt lehetséges.  

Amikor az idők folyamán kiderült, hogy affinitásom van a művészetek, így a rajz és a szobrászat iránt, akkor szorosabb lett köztünk a diák-tanár kapcsolat. Művészeti kört alakított, melyben a faluból rajtam kívül több tehetséges diák is tagjai lettek, valamint a rajzórák is igazi művészeti élménnyé váltak az ő tanári és művészi lelkesedése és tehetsége által.

Végül úgy alakult, hogy a hivatalos képzőművészeti iskolák nem tartottak érdemesnek, hogy náluk tanuljak, így az akkori Kertészeti Egyetem Táj- és Kertépítészeti szakára felvételiztem, ahová fel is vettek. Mondhatom, hogy ott, akkor komoly rajzképzés volt, a rajztanárnőm igazán tehetséges tanári és művészi képességgel rendelkezett, sokat tanultam általa, bár a szak jellegéből adódóan a fókusz a növények megjelenítésén, és az ábrázoló mértanon volt.

1962-ben születtem, a rajzművészet, valamint a szobrászat a mai napig meghatározó az életemben.