Stílus, melyet kedvelek, az a szürrealizmus.

Az alkotás számomra a valóság rétegeinek feltárása. A szürrealizmusban azt szeretem, hogy nem a létező világot másoljuk, hanem megmutatjuk azt, ami mögötte rejtőzik — a gondolatot, a feszültséget, az álmot, a belső történetet.

Csodálom a hiper-realisztikus rajzolást és azokat, akik türelemmel képesek a valóság minden részletét visszaadni, ám szerintem erre ott van a fotóművészet, a pillanatok megörökítésének kiváló művészeti ága.

Én inkább azt keresem, ami túlmutat a látványon. Azt vallom, hogy a művészet feladata a valóságot, a valóságon túl megmutatni — azt, amit nem lehet lefotózni, csak megérezni.

Ceruzával, tussal vagy kővel dolgozva mindig ugyanazt kutatom: a forma mögötti történetet, az emberi arc mögötti rezdülést, a csendben megbúvó feszültséget. A rajz számomra nem technika, hanem nyelv — a belső világom legpontosabb kifejezése.