🗿 FORMA SZÜLETÉSE - Kőszobraim

Alig 12 évesen, már szobrokat faragtam, akkor még javarészt faszobrokat, majd hamar kőszobrokat. Sajnos kevés, 1-2 darab maradt ezekből. Jelenkorban ismét faragok szobrokat, ám már csakis kőszobrokat.

A kőszobrászat a leglassabb, legmélyebb alkotási folyamatom. A kő nem enged könnyen: minden vésés, minden finom csiszolás párbeszéd az anyaggal. A forma lassan bontakozik ki, mintha a kő maga mesélné el, mi rejlik benne.

A figurák és arcok kőben más jelentést kapnak. A tömeg, a súly, a felület finom egyenetlensége mind hozzájárul ahhoz a csendes jelenléthez, amelyet egy szobor hordoz. A kő egyszerre ősi és személyes — időtlen, mégis emberi.

Amikor a szobor végül eléri azt az állapotot, hogy már nem kíván több érintést, az számomra az alkotás legmélyebb pillanata: egy találkozás az anyaggal, amelyből forma lett.